A RAID (Redundant Array of Inexpensive Disk) eredete az, hogy régebben a nagy kapacitású diszkek aránytalanul drágábbak voltak mint a kisebbek, ezért egy hardver szoftver trükkel a kisebb kapacitású diszkekből egy nagyobb kapacitású logikai tömböt készítettek. Azonban az ilyen tulajdonságú tömböt sok szempontból jobban lehetett használni, mintha csak egy nagy kapacitású tároló lenne. Amióta a nagykapacitású diszkek olcsóbbak lettek az eredeti szempont már nem volt olyan jelentős.
Egy nagyon egyszerű lehetőség az adatok tükrözése volt, egy másik pedig a "csíkozás ". A tükrözés használatakor, ha az egyik diszk megsérült a másik át tudta venni az eredeti helyét, egészen addig amíg a hibás diszket ki nem cserélték. A csíkozás esetén az adatbájtoknak csak néhán bitjét tárolják egy-egy diszken. Mivel ez esetben több fej is dolgozik, így az az írási-, olvasási sebesség jelentősen meg tud nőni.
A különféle lehetőségek egymással kombinálhatók és így további előnyökhöz juthatunk.
A változatokat számozással különböztetik meg:
A különféle RAID alrendszerek egymással kombinálhatók
A RAID-10 a RAID-1 és a RAID-0 kombiációja . Kicsivel drágább megoldás mint az előzőek, azonban ezért cserébe igen jó paramétereket kapunk. A jó írási és olvasási sebesség mellett nagyon nagy a megbízhatóság. Adatvesztés csak a két tükrözött diszk egyszere történő meghibásodása esetén jön létre.
A legtöbb RAID típus hardveres és szoftveres megoldással egyaránt megvalósítható. Szoftveres megoldás esetén az operációs rendszer a fizikai diszket látja és a CPU erőforrásait igénybevéve alakítja ki a RAID rendszert, ezért ez a megoldás a rendszert leterheli. A hardveres RAID megoldások speciális hardvereszköz igénybevételével valósítják meg a különféle RAID eljárásokat. Ezek a megoldások gyorsabbak mivel nem terhelik a rendszer fő erőforrásait. A hardveres megoldások egy további előnye a működés közbeni csere /hot-swap/.